2014. április 21., hétfő

Szabadság (Csernus)

A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.

A most a kulcs (E.Tolle)

Amikor megadod magadat annak, ami van, tel­jesen jelenlevővé válsz. A múlt ereje ennek ha­tására semmivé foszlik! Többé már nincs szük­séged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs. Megnyílik előtted a Lét birodalma, amelyet eddig az elme eltakart előled. Hirtelen mély csend és mérhetetlen béke születik benned. És a béke mé­lyén végtelen öröm. És az őröm mélyén a szere­tet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami szent és mérhetetlen. E.TOLLE

Hastánc a mindennapi erőnléthez



Olaszul...



  Dolce far niente - édes semmittevés

Egyedül (Osho)

Az egyedüllétben egyaránt megtalálható egyfajta szomorúság bánat, illetve egy nagyon mély béke és csend. Tőled függ hogyan tekintesz rá.
A saját tér megteremtése nagyon nehéz is lehet, de ha nincsen saját tered, sosem ismered meg saját lényegedet. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Mindig elfoglalt vagy, mindig ezer és egy dolog foglal le – kapcsolatok, világi ügyek, szorongások, tervek, jövő, múlt -, állandóan a felszínen élsz.
Amikor egyedül vagy, megpihenhetsz, elindulhatsz befelé. Mivel nem foglal le semmi, nem úgy érzel majd, ahogy mindig is éreztél. Más lesz; az a másság is különös érzést kelt. És kétségtelenül hiányzik a szerelmed, a barátaid, de ez nem marad így örökké. Csak egy kis fegyelmet igényel.
És ha mélyen szereted magadat, és mélyen lehatolsz önmagadba, még mélyebben tudsz majd szeretni másokat, mert az, aki nem ismeri önmagát, nem képes mély szeretetre. Ha a felszínen élsz, kapcsolataidnak nem lehet mélységük. Végül is ez a te kapcsolatod. Ha van mélységed, akkor a kapcsolataidnak is lesz mélységük.
Osho

2014. április 6., vasárnap

Balázs Fecó-Maradj velem



amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
  szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
  szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed 

(szövegíró: Horváth Attila)

2014. április 5., szombat

Mindig jó, ha sikerül megértésre jutnod a szüleiddel.

Mindig jó, ha sikerül megértésre jutnod a szüleiddel.

Gurdjieff mondta mindig: "Ha nem vagy jó kapcsolatban a szüleiddel, elszalasztod az életedet." Ha valamilyen harag feszül közted és a szüleid között, sosem fogsz megnyugodni. Bárhol vagy, enyhe bűntudatot fogsz érezni. Sosem leszel képes megbocsátani és felejteni... A szülők nem csupán egy társadalmi kapcsolatot jelentenek. Belőlük születtél. A részük vagy, egy ág a fájukról. Még mindig bennük rejlenek a gyökereid.
Amikor a szülők meghalnak, valami nagyon mélyen gyökerező hal meg benned. Amikor meghalnak a szülők, életedben először egyedül, gyökértelenül érzed magadat. Ezért amíg élnek, tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy létrejöjjön a megértés, hogy tudj velük kommunikálni, és ők is tudjanak kommunikálni veled. Akkor a helyükre kerülnek a dolgok, és kiegyenlítődnek a számlák. Akkor, ha elhagyják a világot - és egy nap elhagyják -, nem lesz bűntudatod, nem lesz megbánnivalód; tudni fogod, hogy a helyükre kerültek a dolgok. Boldogok voltak veled; boldog voltál velük.

Osho