Mi
elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik
legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő
pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a
fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell
elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők
csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új
levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban
elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási
veszteség az emberiség számára...
Ha
csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott
növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy
lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz
belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez
az új ember ismeri az élet örök nektárját."
Osho
