Cipő emlékére - gránit

gránit

elmentél, és itt
maradt egy nemzet
távozásoddal
egy országrész elesett
talpunk alatt
szűkebb lett a haza
most még inkább
rettegünk: győzünk-e
valaha
mert országot adtál
hazát, szerelmet
bujdosó magyarnak
kenyeret, kegyelmet
vándornak utat
szomjasnak kutat
reményt mely előremutat
esperesek, bíborosok
köpenyetek méltó
szemfedél lenne
kiből az Élet szólt
már haza menne
csak a test halandó
dalaid messze szállnak
harcban vesztél el
arccal a halálnak
lelked Cipő, dalaidból
most nagyon fáj
nagy a mi veszteségünk,
mert Nagy voltál
és maradsz a magyarnak
szíve, lelke
nőknek, férfiaknak
dalban szerelme.

2013.03.11.

(Alexander Kovats)