Sohasem a másik a felelős. Csak figyelj! Ha bölcs vagy az adott pillanatban, akkor nem lesz gond. De mindenki akkor bölcs, amikor a pillanat már elmúlt. A visszatekintő bölcsesség semmit sem ér.
Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután belátod, hogy feleslegesen tetted, már késő. Semmi értelme – már sérelmet okoztál. Ez a bölcsesség csak álbölcsesség. Olyan érzést ad, „mintha” megértetted volna. Ez az ego trükkje. Ez a bölcsesség semmire sem jó. Amikor éppen megteszed a dolgot, abban a pillanatban, abban az időben kell megszületnie a tudatosságnak, akkor kell látnod, hogy amit teszel, haszontalan.
Ha képes vagy akkor látni, amikor történik, akkor nem is tudod megtenni. Sosem szegülhetünk szembe a tudatosságunkkal. Ha valaki meg tudja tenni, annak a tudatossága nem tudatosság. Valami mást téveszt össze vele.
Tehát ne feledd: sosem a másik a felelős. A problémát az okozza, hogy valami bánt belül. És természetesen nem zúdítod rá valami arra járó idegenre, hanem azt veszed elő, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád. Ezért a legközelebbi személy lesz az, akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat. De ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny. Ha túl sokszor teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltűnhet.
Sosem a másik a felelős. Próbáld ezt olyan állandó tudatossági állapottá tenni magadban, hogy mindig eszedbe jusson, ha azt kezded érezni, hogy valami baj van a másikkal. Kapd rajta magad, és szabadulj meg ettől a gondolattól akkor és ott. És kérj bocsánatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése