Mióta ide érkeztél, arra neveltek, arra biztattak, hogy légy valaki! Válj valamivé, valakivé!
De hát hogyan tehetnéd ezt, mikor már MINDEN vagy?
Miért kellene bármivé is válnod, mikor benned a Világmindenség?
S te, ennek a benned élő végtelenségnek apró szeleteit éled csupán. Elszigetelődsz, mert valaki vagy, valaki akarsz lenni, aki messze került az egységtől, s ezáltal messze került önmagától is!
S ez hiba, ez tévút, minden problémád alapja, gyökere.
Elgondolkodtál-e már azon, mit jelent belesimulni a létezésbe? Olyan egyszerű, mint ahogyan az egész létezésünk egyszerű!
Csak az kell élned, amiért ide érkeztél. Semmi többet. S ehhez sohasem késő. Tapasztalni fogod, hogy abban a pillanatban, amikor a saját létezésed éled, áramlani kezd benned az élet. Nem lesz oka, s te mégis boldogságot érzel. Nem kérsz segítséget, s mégis, segítség érkezik. Nem fogsz szomjúhozni a szeretetre, mert a szeretet áramlik benned és hozzád.
Most azt kérded, miért is vagy itt? Ezt soha, senki sem tudja megmondani neked. Mert a válasz benned van. A létezés csak segíteni tud, hogy erre a válaszra rátalálj.
Abban a pillanatban, amikor nem a saját utadat járod, bokros, tüskés úton haladsz,
akadályokkal teli, bántásokkal teli, sebeket kapsz és sebeket adsz. Nyugtalan vagy, úgy érzed, az egész világ összeesküdött ellened. S ez egy kicsit így is van: a létezés emlékeztetni igyekszik téged önmagadra. Arra, hogy amit most élsz, az nem te vagy.
Hagyod sodorni magad az árral, hagyod hogy a jelen hamis értékrendje rád telepedjen, s megpróbálsz e hamis értékrend szerint élni. S ez az út a semmibe visz.
Önmagad feladásával, elvesztésével sosem leszel boldog idelenn. Az igazi önmagadban ott élnek az igazi értékek: megértés, elfogadás, feltétel nélküli szeretet, megbocsátás, békesség önmagaddal és a világgal. Mélyen belül ott lapul, s arra vár, hogy felszínre hozd. Mert ez a MINDEN, az egész létezés, az egész univerzum. Színtiszta, pozitív energia.
A létezésben negatív energia nem létezik, ezeket a negatív energiákat mi hozzuk létre. A létezés nem ismeri az irigységet, a haragot, a féltékenységét, dühöt, békétlenséget,
szeretetnélküliséget. Ezeket mi teremtjük, itt és most, s kiszakadunk a létezés egészéből.
Ha egyszer mered majd magad a létezésre bízni, megtanulsz újra bízni benne, csodálatos átalakuláson megy át az életed. Vágysz valamire? Fogalmazd meg, ne tégy semmit, csak várakozz és figyelj. Ne akard te eldönteni, hogy ez a vágy hol, mikor és hogyan valósuljon meg. A létezés dolgozik érted, s te akkor és úgy fogod a vágyad teljesülését ajándékként kapni, amikor nem is gondolnád. A vágyak beteljesülése nem történik az elmén keresztül, sohasem. Amit az elme teremt, az mind-mind mulandó. De amit a szíved mutat, ami
szíved vágya, ami igazán a te vágyad, s nem az elméé, annak a vágynak a teljesülése örök.
Azt soha, senki nem veheti el tőled.
El kell döntened, hogy a világ szerint élsz, vagy önmagad belső világa szerint. A világ véges, a belső világ határtalan és örök. Ne bántsd magad ebben a létezésben. Ne okozz fájdalmat, bűntudatot, elkeseredettséget magadnak. Ne menj önmagaddal szemben.
Tudod, csak egyetlen ellenségünk van, s az mi vagyunk saját magunknak. Mert mi vagyunk minden szomorúságunk, bánatunk, fájdalmunk okozói. Kiszakadtunk az egységből. Ne félj visszatalálni ehhez az egységhez, az igazi létezésedhez.
Zsóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése