Popper Péter
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. /Wass Albert/
2012. augusztus 29., szerda
Egy
emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy
ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi
vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a
lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye
- akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak
őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a
kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az
egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja.
Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan
összeomlik.
2012. augusztus 25., szombat
2012. augusztus 24., péntek
2012. augusztus 19., vasárnap
2012. augusztus 16., csütörtök
Robert Fulghum idézet
"Már az óvodában megtanultam
mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az
óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az
óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent
másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza,
ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot,
ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A
frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Minden nap tanulj,
gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a
társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!"
(Robert Fulghum)
Wass Albert - Te és a világ
Gondolj
" arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle
vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt
hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul
másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja
vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit
egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája,
amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel,
ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a
napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a
gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben:
gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És
ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa,
és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ
szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága,
rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik... Igyekezz törődni velük.
Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az
emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani:
tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz."
Mindenható
Mindenható
Ki kellene találni
még egy szót.
Tudod, olyan mindenhatót.
Mi arról szól szeretlek,
de nem csak úgy.
Annál sokkal jobban,
mit valaha is jelentett.
Most minden hangja
zengővé lett
szívem-lelkem
tündérhúrjain.
Meglelted bennem
- hiába is rejtegettem.
Hát játssz...
Elaine
(2012. augusztus 16.)
Ki kellene találni
még egy szót.
Tudod, olyan mindenhatót.
Mi arról szól szeretlek,
de nem csak úgy.
Annál sokkal jobban,
mit valaha is jelentett.
Most minden hangja
zengővé lett
szívem-lelkem
tündérhúrjain.
Meglelted bennem
- hiába is rejtegettem.
Hát játssz...
Elaine
(2012. augusztus 16.)
LUDWIG PFAU: SZÉP IDŐ (fordítás)
Szép idő
Midőn a völgy ölén lenn
– együtt, két szerető –
ültünk a csillagfényben,
az volt a szép idő!
A nap letűnt, a szemnek
az éj pihentető;
hála a szerelemnek
az volt a szép idő!
Most tőlem messze tudlak,
lakod távol eső,
itt csak csillagok hullnak –
az volt a szép idő!
Maradtam itthon veszteg,
hol szívem szenvedő,
ó csókok, ó szerelmek! –
az volt a szép idő!
Völgyünk, légy csendes mélység,
magányba révedő;
csak halk dalok idézzék,
hogy volt itt szép idő…
Midőn a völgy ölén lenn
– együtt, két szerető –
ültünk a csillagfényben,
az volt a szép idő!
A nap letűnt, a szemnek
az éj pihentető;
hála a szerelemnek
az volt a szép idő!
Most tőlem messze tudlak,
lakod távol eső,
itt csak csillagok hullnak –
az volt a szép idő!
Maradtam itthon veszteg,
hol szívem szenvedő,
ó csókok, ó szerelmek! –
az volt a szép idő!
Völgyünk, légy csendes mélység,
magányba révedő;
csak halk dalok idézzék,
hogy volt itt szép idő…
(Szőllősi Dávid fordítása)
2012. augusztus 2., csütörtök
2012. augusztus 1., szerda
Garai Gábor: Sokáig élni
Úgy szeretnék nagyon sokáig élni,
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.
Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.
Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,
hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.
Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.
Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,
hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.
Garai Gábor: Bizalom
Osho: "A halogatás egyszerűen ostobaság"
A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor
miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma?
Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy
frissebb leszel, mint ma?
Holnap
csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra
tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy
nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még
tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem
éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.
Osho: A bizalom útja
A bizalom a legmagasabb rendű intelligencia.
Miért
nincs az emberekben bizalom? Mert nem hisznek az intelligenciájukban.
Félnek, attól tartanak, hogy rászedik őket. Félnek; ezért születnek
bennük kétségek. A kétségeket a félelem szüli. A kétség a saját
intelligenciáddal szembeni bizonytalanság eredménye. Nem vagy egészen
biztos abban, hogy tudsz bízni, és szabad bíznod. A bizalom kiváló
intelligenciát, bátorságot, teljességet igényel. Hatalmas szív kell
hozzá, hogy belevágj. Ha nem vagy elég intelligens, kétségekkel
védelmezed magadat.
Ha
megvan benned a kellő intelligencia, készen állsz arra, hogy nekivágj
az ismeretlennek, mert tudod, hogy még ha az egész ismert világ eltűnne
is, és ott maradnál az ismeretlenben, megtalálnád benne a helyedet.
Képes leszel otthont építeni az ismeretlenben.
Bízol
az intelligenciádban. A kétség védekezik; az intelligencia nyitott
marad, mert tudja: „Bármi történik, elfogadom a kihívásokat, és
megtalálom a megfelelő választ." A korlátolt elme nem bízik ennyire
magában. A tudás korlátolt.
A nem-tudás állapotában való létezés intelligencia, tudatosság - és ez nem felhalmozható.
Minden
bekövetkező pillanat el is tűnik; nem hagy nyomot maga után, nem hagy
valóban létező nyomot. Az egyén megint tisztán, megint ártatlanul lép ki
belőle, akár egy gyermek.
Ne próbáld megérteni az életet. Éld meg!
Ne
próbáld megérteni a szeretetet. Vesd bele magad a szeretetbe! Így
ismered meg, és ez a megismerés a tapasztalásodból ered majd. Ez a tudás
sosem fogja elpusztítani a rejtelmeket; minél többet tudsz, annál
jobban tudod, hogy mennyi minden vár még megismerésre.
Az
élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz
felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és
megtapasztald.
A
szüntelenül magyarázatokat kereső elme valójában rettegő elme. Az erős
félelem miatt akar mindenre magyarázatot találni. Semminek se mer
nekivágni addig, amíg nem kap róla magyarázatot. Csak akkor érzi, hogy
ismerős területen jár, amikor már ismeri a földrajzát, amikor térképpel,
útikönyvvel és menetrenddel felszerelkezve haladhat út rajta.
Sosem hajlandó ismeretlen, még felfedezetlen vidékre indulni térkép, útikönyv nélkül.
Pedig
az élet éppen ilyen terület, és nem lehet róla térképet készíteni, mert
szüntelenül változik. Minden pillanat most történik. Nincs semmi régi a
nap alatt, én mondom neked: minden új. Az élet hihetetlen lendület,
maga az abszolút mozgás. Csak a változás állandó, csupán a változás nem
változik soha.
Minden
más szüntelenül változik, ezért nem kaphatsz hozzá térképet; mire
elkészülne, már el is avulna. Mire a térkép hozzáférhetővé lesz, már
haszontalanná válik, az élet már más nyomon halad. Már új játékba
kezdett.
Térkép
segítségével nem birkózhatsz meg az élettel, mert az nem mérhető, és
útikönyvek forgatásával sem birkózhatsz meg vele, mert azok csak
mozdulatlan dolgokhoz használhatók. Az élet nem mozdulatlan - hanem
dinamizmus, folyamat. Nem birtokolhatsz térképet róla. Nem mérhető,
hanem határtalan rejtély. Ne követelj magyarázatokat.
És
ezt nevezem én az elme érettségének: amikor valaki eljut arra a pontra,
hogy immár kérdések nélkül szemléli az életet, és egyszerűen elmerül
benne, bátran, félelem nélkül.
Sose
higgy! Ha nem tudsz bízni, inkább kételkedj, mert a kételyből egy napon
megszülethet a bizalom lehetősége. Nem élhetsz örökké kételyek között. A
kétely kör, betegség. Amíg kétség van benned, sosem érezhetsz
elégedettséget; amíg kételkedsz, mindig remegni fogsz; amíg kételkedsz,
nem múlik a szorongásod, megosztott és döntésképtelen maradsz. Ha
kétségek gyötörnek, rémálomban élsz.
Ezért előbb-utóbb keresni kezded a módját, miként juthatsz túl rajtuk.
Azt tanították neked, hogy higgy. Már kisgyermekkortól mindenkinek az elméjét arra
készítik fel, hogy higgyen: higgyen Istenben, higgyen a lélekben, higgyen ebben, higgyen
abban.
Mára a hit beépült a csontjaidba, a véredbe, de akkor is csak hiedelem
maradt – nem vált tudássá. És tudás nélkül nem válhatsz szabaddá. A
tudás felszabadít, és csak a tudás szabadít fel.
Minden hiedelem kölcsönzött; másoktól kapott virág, nem magad nevelted.
És hogyan vezethetne el egy kölcsönvett dolog a valósághoz, az abszolút valósághoz?
Szabadulj
meg mindentől, amit másoktól kaptál. Jobb, ha koldus vagy, mint ha
gazdag, de vagyonodat nem saját magad kerested meg, hanem lopott kincsek
révén jutottál hozzá; gazdag, de kölcsönzött dolgok, átruházás, örökség
révén.
Nem,
akkor már jobb, ha koldus vagy, de önmagaddal azonos. Ebben a
szegénységben gazdagság rejlik, mert igaz; a hiedelem gazdagsága viszont
nagyon szegény. Ezek a hiedelmek sosem juthatnak igazán mélyre;
legtöbbször megmaradnak a felszínen. Kapard meg kissé, és előtűnik a
hitetlenség.
Hiszel Istenben; de amikor a vállalkozásod elbukik, már elő is tűnik a hitetlenség.
Azt
mondod, nem hiszel, nem tudsz hinni Istenben. Hiszel Istenben, de
amikor meghal valaki, akit szerettél, felszínre bukkan a hitetlenség.
Hiszel Istenben, ugyanakkor egy szeretett személy halála lerombolja a hitedet?
Akkor
az nem sokat ért. A bizalmat sohasem lehet lerombolni: ha egyszer
megszületik, semmi sem pusztíthatja el. Semmi, egyáltalán semmi nem
pusztíthatja el.
Úgyhogy
ne feledd, hatalmas különbség van bizalom és hit között. A bizalom
személyes; a hit társadalmi tényező. A bizalomhoz fel kell nőnöd; a
hitben el lehetsz, bármilyen is vagy, s a hitet rád lehet erőltetni.
Szabadulj
meg a hiedelmektől. Félelmet érzel majd - mert ha megszabadulsz a
hittől, feltámad a kétely. Minden hiedelem rejtőzésre kényszeríti a
kétséget, elnyomja azt.
Ne
félj tőle; hagyd, hogy a kétség felbukkanjon. Mindenkinek át kell élnie
a sötét éjszakát ahhoz, hogy eljusson a napkeltéig. Mindenkinek túl
kell jutnia a kétségen.
Hosszú
az utazás, sötét az éjszaka, de amikor a hosszú út és a sötét éjszaka
után eljön a reggel, akkor már tudod, hogy megérte. A bizalmat nem lehet
„kialakítani", ne is próbálkozz vele; ezen dolgozott és dolgozik az
egész emberiség. A kialakított bizalom válik hiedelemmé. Önmagadban
fedezd fel a bizalmat, ne akard kifejleszteni. Merülj alá lényed
mélyére, lényed legvégső forrásához, és fedezd fel ott.
A
kereséshez bizalomra lesz szükséged, mert az ismeretlenbe indulsz.
Mérhetetlen bizalomra és bátorságra lesz szükséged, hiszen eltávolodsz a
szokásoktól és a hagyományoktól, eltávolodsz a tömegtől. Kihajózol a
nyílt tengerre, és azt sem tudod, vajon létezik-e egyáltalán a másik
part.
Nem
küldhetlek ilyen felfedezőútra anélkül, hogy felkészítenélek rá, miként
tegyél szert bizalomra. Mindez talán ellentmondásnak tűnik, de mit
tehetek? Ilyen az élet. Csak hatalmas bizalommal bíró ember képes valódi
kétségekre, valódi keresésre.
Akiben
kevés a bizalom, csak kevéssé tud kételkedni. Akiben nincs bizalom,
csupán színlelheti a kételyt. Mély keresésre azonban nem képes. A
mélység a bizalomból ered. Mielőtt kiküldenélek az ismeretlen tengerre,
fel kell készítenem téged erre a mérhetetlen utazásra, amit egyedül kell
megtenned - de a csónakig elvezethetlek. Először is meg kell ismerned a
bizalom szépségét, a szív útjának mámorító boldogságát - így amikor
kiérsz a valóság nyílt óceánjára, elég bátorságod lesz továbbhajózni.
Bármi történik, elegendő bizalom lesz benned önmagad iránt.
Gondold csak meg: hogyan bízhatnál bárkiben vagy bármiben, ha nem bízol önmagadban?
Ez lehetetlen. Ha kételkedsz önmagadban, hogyan bízhatnál?
Te
vagy, aki bízni készül, de te nem bízol magadban - hogyan bízhatnál a
bizalmadban? Teljességgel nélkülözhetetlen, hogy a szív nyitva álljon,
mielőtt az értelmet átalakíthatnád intelligenciává. Ez a különbség az
értelem és az intelligencia között.
Az intelligencia a szívvel összhangban álló értelem.
A szív tudja, hogyan kell bízni.
Az értelem tudja, hogyan kell keresni.
A
szív irányításával az értelem intelligenciává fejlődik. Ez egyfajta
átalakulás, az energia tökéletes átalakítása. És így az egyén nem
intellektuális lesz, hanem bölcs.
A
bölcsesség a szív és az értelem találkozásából születik. És ha már
egyszer elsajátítod annak a művészetét, hogy miként teremts összhangot a
szívverésed és az értelmed munkálkodása között, a titok a markodban
lesz, megszerzed a kulcsot, amely kinyitja minden rejtély ajtaját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)