2012. augusztus 29., szerda

Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
Popper Péter

2012. augusztus 16., csütörtök

Robert Fulghum idézet

"Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!" (Robert Fulghum)

Wass Albert - Te és a világ

Gondolj " arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik... Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz." 


Mindenható



 
Mindenható

Ki kellene találni
még egy szót.
Tudod, olyan mindenhatót.
Mi arról szól szeretlek,
de nem csak úgy.
Annál sokkal jobban,
mit valaha is jelentett.
Most minden hangja
zengővé lett

szívem-lelkem
tündérhúrjain.
Meglelted bennem
- hiába is rejtegettem.

Hát játssz...

Elaine

(2012. augusztus 16.)

LUDWIG PFAU: SZÉP IDŐ (fordítás)

Szép idő

Midőn a völgy ölén lenn

– együtt, két szerető –
ültünk a csillagfényben,
az volt a szép idő!

A nap letűnt, a szemnek

az éj pihentető;
hála a szerelemnek
az volt a szép idő!

Most tőlem messze tudlak,

lakod távol eső,
itt csak csillagok hullnak –
az volt a szép idő!

Maradtam itthon veszteg,

hol szívem szenvedő,
ó csókok, ó szerelmek! –
az volt a szép idő!

Völgyünk, légy csendes mélység,

magányba révedő;
csak halk dalok idézzék,
hogy volt itt szép idő…

 (Szőllősi Dávid fordítása)


2012. augusztus 1., szerda

Garai Gábor: Sokáig élni

Úgy szeretnék nagyon sokáig élni,
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.

Garai Gábor: Bizalom



                                 
S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül .

Osho: "A halogatás egyszerűen ostobaság"

A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.

Osho: A bizalom útja

A  bizalom a legmagasabb rendű intelligencia.

Miért nincs az emberekben bizalom? Mert nem hisznek az intelligenciájukban. Félnek, attól tartanak, hogy rászedik őket. Félnek; ezért születnek bennük kétségek. A kétségeket a félelem szüli. A kétség a saját intelligenciáddal szembeni bizonytalanság eredménye. Nem vagy egészen biztos abban, hogy tudsz bízni, és szabad bíznod. A bizalom kiváló intelligenciát, bátorságot, teljességet igényel. Hatalmas szív kell hozzá, hogy belevágj. Ha nem vagy elég intelligens, kétségekkel védelmezed magadat.
Ha megvan benned a kellő intelligencia, készen állsz arra, hogy nekivágj az ismeretlennek, mert tudod, hogy még ha az egész ismert világ eltűnne is, és ott maradnál az ismeretlenben, megtalálnád benne a helyedet. Képes leszel otthont építeni az ismeretlenben.
Bízol az intelligenciádban. A kétség védekezik; az intelligencia nyitott marad, mert tudja: „Bármi történik, elfogadom a kihívásokat, és megtalálom a megfelelő választ." A korlátolt elme nem bízik ennyire magában. A tudás korlátolt.
A nem-tudás állapotában való létezés intelligencia, tudatosság - és ez nem felhalmozható.
Minden bekövetkező pillanat el is tűnik; nem hagy nyomot maga után, nem hagy valóban létező nyomot. Az egyén megint tisztán, megint ártatlanul lép ki belőle, akár egy gyermek.
Ne próbáld megérteni az életet. Éld meg!
Ne próbáld megérteni a szeretetet. Vesd bele magad a szeretetbe! Így ismered meg, és ez a megismerés a tapasztalásodból ered majd. Ez a tudás sosem fogja elpusztítani a rejtelmeket; minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy mennyi minden vár még megismerésre.
Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald.
A szüntelenül magyarázatokat kereső elme valójában rettegő elme. Az erős félelem miatt akar mindenre magyarázatot találni. Semminek se mer nekivágni addig, amíg nem kap róla magyarázatot. Csak akkor érzi, hogy ismerős területen jár, amikor már ismeri a földrajzát, amikor térképpel, útikönyvvel és menetrenddel felszerelkezve haladhat út rajta.
Sosem hajlandó ismeretlen, még felfedezetlen vidékre indulni térkép, útikönyv nélkül.
Pedig az élet éppen ilyen terület, és nem lehet róla térképet készíteni, mert szüntelenül változik. Minden pillanat most történik. Nincs semmi régi a nap alatt, én mondom neked: minden új. Az élet hihetetlen lendület, maga az abszolút mozgás. Csak a változás állandó, csupán a változás nem változik soha.
Minden más szüntelenül változik, ezért nem kaphatsz hozzá térképet; mire elkészülne, már el is avulna. Mire a térkép hozzáférhetővé lesz, már haszontalanná válik, az élet már más nyomon halad. Már új játékba kezdett.
Térkép segítségével nem birkózhatsz meg az élettel, mert az nem mérhető, és útikönyvek forgatásával sem birkózhatsz meg vele, mert azok csak mozdulatlan dolgokhoz használhatók. Az élet nem mozdulatlan - hanem dinamizmus, folyamat. Nem birtokolhatsz térképet róla. Nem mérhető, hanem határtalan rejtély. Ne követelj magyarázatokat.
És ezt nevezem én az elme érettségének: amikor valaki eljut arra a pontra, hogy immár kérdések nélkül szemléli az életet, és egyszerűen elmerül benne, bátran, félelem nélkül.
Sose higgy! Ha nem tudsz bízni, inkább kételkedj, mert a kételyből egy napon megszülethet a bizalom lehetősége. Nem élhetsz örökké kételyek között. A kétely kör, betegség. Amíg kétség van benned, sosem érezhetsz elégedettséget; amíg kételkedsz, mindig remegni fogsz; amíg kételkedsz, nem múlik a szorongásod, megosztott és döntésképtelen maradsz. Ha kétségek gyötörnek, rémálomban élsz.
Ezért előbb-utóbb keresni kezded a módját, miként juthatsz túl rajtuk.
Azt tanították neked, hogy higgy. Már kisgyermekkortól mindenkinek az elméjét arra
készítik fel, hogy higgyen: higgyen Istenben, higgyen a lélekben, higgyen ebben, higgyen
abban. Mára a hit beépült a csontjaidba, a véredbe, de akkor is csak hiedelem maradt – nem vált tudássá. És tudás nélkül nem válhatsz szabaddá. A tudás felszabadít, és csak a tudás szabadít fel.
Minden hiedelem kölcsönzött; másoktól kapott virág, nem magad nevelted.
És hogyan vezethetne el egy kölcsönvett dolog a valósághoz, az abszolút valósághoz?
Szabadulj meg mindentől, amit másoktól kaptál. Jobb, ha koldus vagy, mint ha gazdag, de vagyonodat nem saját magad kerested meg, hanem lopott kincsek révén jutottál hozzá; gazdag, de kölcsönzött dolgok, átruházás, örökség révén.
Nem, akkor már jobb, ha koldus vagy, de önmagaddal azonos. Ebben a szegénységben gazdagság rejlik, mert igaz; a hiedelem gazdagsága viszont nagyon szegény. Ezek a hiedelmek sosem juthatnak igazán mélyre; legtöbbször megmaradnak a felszínen. Kapard meg kissé, és előtűnik a hitetlenség.
Hiszel Istenben; de amikor a vállalkozásod elbukik, már elő is tűnik a hitetlenség.
Azt mondod, nem hiszel, nem tudsz hinni Istenben. Hiszel Istenben, de amikor meghal valaki, akit szerettél, felszínre bukkan a hitetlenség.
Hiszel Istenben, ugyanakkor egy szeretett személy halála lerombolja a hitedet?
Akkor az nem sokat ért. A bizalmat sohasem lehet lerombolni: ha egyszer megszületik, semmi sem pusztíthatja el. Semmi, egyáltalán semmi nem pusztíthatja el.
Úgyhogy ne feledd, hatalmas különbség van bizalom és hit között. A bizalom személyes; a hit társadalmi tényező. A bizalomhoz fel kell nőnöd; a hitben el lehetsz, bármilyen is vagy, s a hitet rád lehet erőltetni.
Szabadulj meg a hiedelmektől. Félelmet érzel majd - mert ha megszabadulsz a hittől, feltámad a kétely. Minden hiedelem rejtőzésre kényszeríti a kétséget, elnyomja azt.
Ne félj tőle; hagyd, hogy a kétség felbukkanjon. Mindenkinek át kell élnie a sötét éjszakát ahhoz, hogy eljusson a napkeltéig. Mindenkinek túl kell jutnia a kétségen.
Hosszú az utazás, sötét az éjszaka, de amikor a hosszú út és a sötét éjszaka után eljön a reggel, akkor már tudod, hogy megérte. A bizalmat nem lehet „kialakítani", ne is próbálkozz vele; ezen dolgozott és dolgozik az egész emberiség. A kialakított bizalom válik hiedelemmé. Önmagadban fedezd fel a bizalmat, ne akard kifejleszteni. Merülj alá lényed mélyére, lényed legvégső forrásához, és fedezd fel ott.
A kereséshez bizalomra lesz szükséged, mert az ismeretlenbe indulsz. Mérhetetlen bizalomra és bátorságra lesz szükséged, hiszen eltávolodsz a szokásoktól és a hagyományoktól, eltávolodsz a tömegtől. Kihajózol a nyílt tengerre, és azt sem tudod, vajon létezik-e egyáltalán a másik part.
Nem küldhetlek ilyen felfedezőútra anélkül, hogy felkészítenélek rá, miként tegyél szert bizalomra. Mindez talán ellentmondásnak tűnik, de mit tehetek? Ilyen az élet. Csak hatalmas bizalommal bíró ember képes valódi kétségekre, valódi keresésre.
Akiben kevés a bizalom, csak kevéssé tud kételkedni. Akiben nincs bizalom, csupán színlelheti a kételyt. Mély keresésre azonban nem képes. A mélység a bizalomból ered. Mielőtt kiküldenélek az ismeretlen tengerre, fel kell készítenem téged erre a mérhetetlen utazásra, amit egyedül kell megtenned - de a csónakig elvezethetlek. Először is meg kell ismerned a bizalom szépségét, a szív útjának mámorító boldogságát - így amikor kiérsz a valóság nyílt óceánjára, elég bátorságod lesz továbbhajózni. Bármi történik, elegendő bizalom lesz benned önmagad iránt.
Gondold csak meg: hogyan bízhatnál bárkiben vagy bármiben, ha nem bízol önmagadban?
Ez lehetetlen. Ha kételkedsz önmagadban, hogyan bízhatnál?
Te vagy, aki bízni készül, de te nem bízol magadban - hogyan bízhatnál a bizalmadban? Teljességgel nélkülözhetetlen, hogy a szív nyitva álljon, mielőtt az értelmet átalakíthatnád intelligenciává. Ez a különbség az értelem és az intelligencia között.
Az intelligencia a szívvel összhangban álló értelem.
A szív tudja, hogyan kell bízni.
Az értelem tudja, hogyan kell keresni.
A szív irányításával az értelem intelligenciává fejlődik. Ez egyfajta átalakulás, az energia tökéletes átalakítása. És így az egyén nem intellektuális lesz, hanem bölcs.
A bölcsesség a szív és az értelem találkozásából születik. És ha már egyszer elsajátítod annak a művészetét, hogy miként teremts összhangot a szívverésed és az értelmed munkálkodása között, a titok a markodban lesz, megszerzed a kulcsot, amely kinyitja minden rejtély ajtaját.