2017. július 7., péntek

Most tudtam meg, hogy holnap lesz a diplomaosztód. Boldog vagyok, hogy boldog lesz a napod s bízom benne, hogy ez a teljesítményed hozzásegít az életben a további boldogságodhoz.
Persze a diploma önmagában kevés mindenhez. Te kellesz. Mindenhez a Te ügyességed, kitartásod, figyelmed és türelmed kell majd. De ami a legfontosabb, hogy ezek hiába vannak, minden hiába van, ha nincs az Életedben olyan aki szeret.
Mindannyian szerencsések vagyunk, mert a szüleink azok, akik feltétel nélkül, örökké szeretnek. Van aki ki tudja ezt mutatni, van aki képtelen rá. Van akinek van lehetősége kimutatni s van akinek nincs, mert valahol elveszett.
Én is elvesztettem ezt a lehetőséget.
Az Életem legnagyobb várakozása már lassan 8 éve, hogy ezt a lehetőséget vissza kapjam. Ma sem kaptam meg...

Nem leszek ott. Nem, mert úgy érzem hiába megyek el és látlak, én csak zavarnálak, mert nem Te hívtál, mert még mindig nem tudod, hogy látni szeretnél-e vagy sem. De ha mégis, elég felnőtt vagy már ahhoz, hogy kimondd, hogy közöld, hogy akard és tegyél érte. Nem akarok hivatlan kívülálló lenni.

Én csak az Édesanyád szeretnék lenni, aki átölelhet úgy, hogy Te is akarod.
   

2017. február 13., hétfő

Túl leszel ezen is...?

Hány éve áltatod magad azzal, hogy majd csak túl leszel ezen is?
EZ A TE ÉLETED, EGY CSODA….NEM AZÉRT KAPTAD, HOGY CSAK TÚL LEGYÉL RAJTA
Tudom, hogy mennyi nehézséggel nézel most is szembe, de ha mindig csak túl akarsz lenni rajta, akkor épp a lényegről fogsz lemaradni. A csoda, amit keresel az éppen az elmélyülésben és a helyzet elfogadásában rejlik. Legyen akármilyen nehéz és fájdalmas is, ami veled történik, ha egyszerűen csak átúszol a felszínén, akkor pont arról az ajándékról mondasz le ami a közepén rejlik annak, aminek épp a részese vagy…

Minden probléma újra és újra visszatér hozzád, egészen addig, amíg magadhoz nem öleled és teljesen el nem fogadod az általa kínált kihívással együtt. A probléma, amit szeretnél inkább elkerülni magában hordja a saját megoldását. Abban a pillanatban, hogy nem tiltakozol ellen, hanem megöleled a kezedbe kapod mindazt, amit régóta keresel.


(Schilling Péter)

2017. január 23., hétfő

Nagyon hiányzol Kincsem :(
Várlak minden pillanatban...  mindig hazavárlak.
Szeretlek.


2016. május 13., péntek

E.Tolle: A félelem eredete

A FÉLELEM EREDETE
A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi, azonnali veszélytől. Ez több formában jelentke­zett: kényelmetlenségérzetként, aggodalomként, szoron­gásként, idegességként, feszültségként, rettegésként, fóbia­ként stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyan­nal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva, elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valami­vel, ami csak az elmének egy kivetítése: a jövővel.
Sőt, ameddig az elméddel azonosulsz, addig életedet folyamatosan az ego működteti, ahogyan azt már korá­ban is említettem. Az ego — épp fantomtermészete miatt —a finoman kimunkált védelmi mechanizmusok ellenére nagyon sérülékeny és bizonytalan, s állandó fenyegetett­séget érez. Mellesleg ez még akkor is így van, ha kifelé nagyon magabiztosnak mutatja magát. Emlékezz csak a definícióra, miszerint az érzelem a testnek az elme műkö­désére adott válaszreakciója. Vajon milyen üzenetet kap folyamatosan a test az egótól, a hamis, elme teremtette éntől? „Veszély! Fenyegetve vagyok!" És milyen érzel­met gerjeszt ez a folyamatos üzenet? Természetesen fé­lelmet.
A félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteség­től való félelem, kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. Ám végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól, a megsemmisüléstől. Az ego számá­ra a halál mindig karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az el­mével azonosult állapotban a haláltól való félelem az élet minden területére kihat.
Például még egy olyan, látszólag triviális és „normális", gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kénysze­res szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad — gör­csösen védve az álláspontot, amellyel azonosultál —, s hogy a másik fél véleményéről bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a te — elme alapú — énképedet komoly megsemmisülési veszély fenyegeti. Egóként nem enged­heted meg magadnak, hogy téved)! A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat, és emiatt futott zátonyra megszámlálhatatlanul sok kapcsolat.
Ha egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulás­nak, akkor éntudatod számára már nem számít, hogy igazad van-e vagy nem, s így szertefoszlik a mélyen tu­dattalan, erős kényszered, miszerint feltétlenül igazadnak kell lennie — ami egyébként az erőszak egyik megnyilvá­nulási formája. Akkor világosan és határozottan kimond­hatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és iga­zabb forrásából táplálkozik, nem az elmédből.
Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit
védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tu­datossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszün­teted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényé­ben a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik.
Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolato­kat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcá­zott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.
Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a most­ból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azo­nosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől — annál szabadabb vagy az egós elmétől.
Ha nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és má­sok számára, ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, múltból származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt. Vagy legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed gyakorlati vonat­kozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyd abba az idő teremtését?
Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal ren­delkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába!
Amíg ez idáig az időben éltél, és csak rövid látoga­tásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra!
E.TOLLE

2016. május 7., szombat



Alexander Kovats

Arcod barázdái

- ékszerei
boldogságom tükörképének.
egy érett élet finom gyűrődései,
melyeket ujjaimmal
meghatódva simítok el..
tekinteted rózsafájának
szent virágai azok,
melyek illata - egyidős Istennel..

(2016. 05. 07.) 








 
Alexander Kovats

A korsós leány és a kút

 

El-eltűnő tűnődésem
folytonos tündérálma vagy
Megébreszt belőled
a csobbanás
mikor korsód szívem éri
Mezítelen puha lépteid
szívgyűrűim hullámai
hazáig kíséri..
Míg el-tűnődök ismét
hosszan és csendesen,
álmodom - közeledő
lépteidet Kedvesem..

(2016. 05. 07.)

2015. október 4., vasárnap

Republic - A 67-es út -dalszöveggel



Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is...
hazatalálok.

Republic - Kék és narancssárga -dalszöveggel



Ne sírj úgyis mindegy,
A lovacska elszaladt,
Felhők között a Nap,
Felhők között a Nap.

Kék és narancssárga színekbe öltözött,
Most már senki se bánthat,
Most már semmi se fájhat.

Egyszer mindenki eljön,
Egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz,
Örökre elveszíthetsz... 

Egyszer mindenki eljön,
Egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz,
Örökre elveszíthetsz... elveszíthetsz... elveszíthetsz... 


Republic - Nem volt még soha így -dalszöveggel



Nem volt még soha így
És nem lesz soha már, 
Nem jössz vissza ide 
Többé már ezután. 
Száműzött vagy-e vándor 
Vagy ártatlan utazó. 
M'ért nem tudhatod azt meg, 
Hogy hol a jó . 
M'ért nem tudhatod azt meg, 
Hogy hol a jó. 

Hagyd, hogy essen eső
És áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap 
És télen hulljon a hó. 
Ha fázol, itt melegedj meg 
Van még jó borom is 
És engedj holnap a szélnek 
Bárhova visz 
És engedj holnap a szélnek 
Bárhova visz.